Szavak, amelyeket nehéz kimondani ittas állapotban:
Manifesztáció
Innovatív
Prejudikáció

Szavak, amelyeket NAGYON nehéz kimondani ittas állapotban:

Dezoxiribonukleinsav
Individualizmus
Cogito ergo sum
Termékspecifikáció

Szavak, amelyeket LEHETETLEN kimondani ittas állapotban:

Köszönöm, de inkább nem feküdnék most le veled.
Nem kérek több italt, köszönöm.
Sajnálom, de a szoke nagymellu nok nem az én ízlésem.
Jó estét biztos úr, szép esténk van, nemde?
Á, senki nem szeretné hallani, ahogy énekelek.

Ha belefáradtál már azokba az érzelgos, giccses és szirupos "barátság és szeretet" versekbe, itt van egy pár ígéret, ami megmutatja, milyen az igazi barátság!

1. Mikor szomorú vagy... én is berúgok veled... és kitervelünk valami cselszövést az ellen a nyomorult lélek ellen aki szomorúvá tett.
2. Ha látom hogy el vagy kékülve... Hátbaváglak, hogy kiköpjed, ami a torkodon akadt.
3. Mikor mosolyogsz... Tudom, végre sikerült valakit bevinni az ágyadba.
4. Amikor félsz valamitol... Emlékeztetlek rá... minden pillanatban, amikor csak lehet.
5. Amikor aggódsz... mondok neked borzalmas történeteket, hogy mennyivel rosszabb is lehetne... és fejezd be a nyávogást!
6. Amikor meg vagy zavarodva... Néhány szóval még jobban össze tudlak zavarni.
7. Mikor beteg vagy... ne gyere a közelembe, amíg nem vagy teljesen jól... Nem akarom megkapni a nyavalyád.
8. Ha elesel... kiröhöglek, mert már megint seggre estél.

Zene a csend, s benne fogantál te is, mint öröktol áldott gondolat.

Titkok ölében ringó gyermek engedd hát, szeretni önmagad. . . "

................................................................ ...........................................................

A Sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más emberi érzés, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért
valamennyien elokészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielott a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.

A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. O megkérdezte:

- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:

- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség - itt minden
tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

A Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen elotte hajózott el:

- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!

- Oh, Szeretet, - mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.

Hirtelen megszólalt egy hang:

- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!

Aki megszólalt, egy öregember volt. A Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.

A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?

- Az IDO volt, mondta a Tudás.

- Az IDO? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDO?

A Tudás válaszolt:

- Mert csak az IDO érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy
ezzel
megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont
bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségrol, gyerekekrol, a katonakorukról, a
nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült,
azzal
töltötte az idot, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az
ablakon
át a kinti világból.
A másik ágyon fekvo embert egy ido után szinte csak ezek a színes
beszámolók tartották életben, már alig várta oket, ez volt minden
változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak
távirányítós
játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig,
egymásba
felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimeríto részletességgel
írta
le a kinti világot , a másik, folyton fekvo behunyta a szemét és maga
elé
képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló
karneváli menetrol beszélt.
Bár a folyton fekvo ember nem hallotta a zenészeket, maga elé
képzelte oket
a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.

Egy reggel a betegeket fürdetni készülo novér az ablak melletti
embert
élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.

Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belso ágyon fekvo beteg
kérte,
hogy a másik ágyban fekhessen.
A novér szívesen segített, kényelembe helyezve ott azon az ágyon,
majd
magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és
megdöbbenve látta: az ablak egy tuzfalra néz.
Megkérdezte a novért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal,
hogy
olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A novér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat
sem.Valószínuleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törodve
saját
helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük oket, de ha derünket és
boldogságunkat
osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.
Minden nap
ajándék az
élettol, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma -bármilyen sok is
jusson - véges.