"Bársonyos reggel köszöntsön Téged,
Gyönyörű álmod még ne érjen véget.
A nap simogasson, mintha ott lennék nálad,
Mintha én simogatnám gyöngéden a vállad!"

"Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, egy perc 60 másodperc.
Azt nem tudtam, hogy egy másodperc nélküled maga az örökkévalóság..."

"Fáj a lét, a létezés, a lefekvés és az ébredés.
Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert
nem vagy velem."

"Különleges dolog ami belülről éget,
A hiányod az, amit fájdalomként érzek.
Bármit nézek, csak téged látlak,
Gondolataimban csak szavaid járnak.
Emlékeztetnek selymes bőröd illatára,
Hogy együtt legyünk, ezért születtünk e világra."

"Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen.
Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz."

"Ma hajnalban, amikor hozzámbújtál,
Átkaroltál, megpusziltál,
Akkor úgy éreztem,
Hogy felforrósodik a testem.
Jó volt érezni kezed puhaságát,
Hallani szíved dobbanását.
Ahogy a te szíved dobbant
Úgy az én lelkem lángra lobbant.
S reggel mikor nem voltál velem,
Nagyon hiányoztál nekem!!!"

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te.
Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél.
Ne változtass hangszíneden.
Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök.
Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság.
Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni.
Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel.
Nincs semmi baj."

"Szeretnék odabújni hozzád,
Nézni, ahogy alszol,
Érezni minden lélegzetvételed.
Szeretnék beletúrni a hajadba,
Megsimogatni az arcod,
Ajkammal ajkadat érinteni.
Szeretnélek csókkal ébreszteni,
Újra hallani a hangod,
Ahogy fülembe súgod "szeretlek"
Szeretnélek újra szeretni,
Hogy újra öleljen két karod,
Egymásba belefeledkezni.
Szeretnélek magamhoz kötni,
Új életet hajtson magod,
Mindig együtt maradni."

"Hiányzol nekem.
Hiányzik ajkad,
Tengerkék szemed.
Arany fürtjeid,
Más simítja már,
Bárcsak láthatnám,
Lelked mosolyát,
Még egyszer, utoljára..."

"Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van.
Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni.
Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi.
Feladja önmagát.
Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar.
Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire."

"Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?! "

"Mikor Rád gondolok megremeg a lelkem.
Ilyenkor úgy érzem bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol.
Én tudom egyedül mennyire hiányzol"